Ízek, imák, kutyák

Isten a maga képmására formálta az embert. Így hagyta ránk a zsidó-keresztény kultúra, amiben élünk. És ez fordítva is igaz. Az ember a maga mására formálja a saját külön bejáratú istenképét. A “nézd meg az anyját, vedd el a lányát” mondás átültethető erre is. Ahogy viszonyulok önmagamhoz, vagy inkább a bennem élő apámon át másokhoz, úgy az istenemhez. Ahogy formálódom én, vagy inkább szakadok el, úgy az istenképem. Na erről lenne mit mesélnem..

Ne kérdezzétek, hogy jött ez ide. Hetek óta, pontosabban advent környékén kiemelten beköltöznek ezek a gondolatok a fejembe. A.-val is leveleztünk róla az elérhetőséghez szükséges lemeztelenedés kapcsán. Mexikóban a mayák és az aztékok lábára támaszkodik a keresztény kultúra. Többet találkozom e kettő reminiszcenciáival, mint templommal. Közben itt a karácsony is, de csak szolídan. Inkább hasonlít jelképes jelenlétre, mint a nálunk megszokott díszítés- és készülődés-őrületre. Felmerült bennem, hogy a pálmafás hangulat teszi, de valójában autentikus díszlete annak, amit ünnepelünk. Mert az Izraelben történt, ugye. Pálmafák ott is vannak doszt.

Tény, hogy tapintani lehet itt a spiritualitást. Nem annyira a vallási rituáléikban. Összesen egyet láttam, egy maya sámánt a túristák szórakoztatására. Nem is tudom, vannak-e. Inkább az emberekben, az egymáshoz való viszonyukban. 

A mai napomat színtisztán szemlélődéssel töltöttem, volt benne részem bőven. Hosszú séták a város különböző részein összevissza, 10 kilóméter sugarú körben. Mondhatnám a poén kedvéért, hogy szinte direkt tévedtem el. Valóban, céllal voltam céltalan. A negyedek sűrűn váltják egymást és ezzel együtt váltakozik a házak stílusa, a környék infrastruktúrája, az üzletek és beülőhelyek kínálata és nívója. La Condesa az új felfedezettem, többen figyelmeztettek, hogy ki ne hagyjam. 

La Condesa varázslatos élhető házai, köztük jobb alul egy art deco – nagy divat másutt is. 

Emberléptékű hely, masszívan a felső középosztályra építve. Architektúrájában egyedi, hangulatában Újlipótvárost hozta. Többek között a rengeteg kutya. Kutyát bőven látni városszerte másutt is. A városon kívüli kutyatartás viszont az indiai tehenekére emlékeztet. Szabadon, teljes nyugalomban, többnyire fekve. Nem soványak, nem elhanyagoltak, láthatóan mindnek van gazdája. Fajta nem számít, se vidéken, se a városban. Nagy kultusza van a bér-kutyasétáltatásnak. Sok ember szaladgál három-négy-öt pórázzal a kezében. Ma jöttem rá, hogy nem a sajátjuk. 

Ebben a kerületben láttam az első használható közparkot, nem is egyet, hanem vagy hármat. Na persze azért nem úgy használható, mint amire jólesett volna három óra gyaloglás után, de látvány szempontjából maximálisan igényes és az oxigénutánpótlás is ráfér a szmogos büdös városra.  A fölső bal képen azt kaptam el, miután derültem rajta egy darabig, ahogy a bér-kutyaidomárok próbálják kezelni ezt a zsák bolhát, miközben a gazdáik gondtalanul dolgoznak. Nagyon jó ötlet, hasznos mindenkinek, ahogy a bébiszitter. Mire találkoznak, nincs más dolguk, minthogy “imádkozzanak”, ahogy a gyerekekkel hívtuk egymás agyonszeretgetését. Úgyhogy ne a terhet és a felelősséget lássátok benne, mert arra van megoldás. Kutya tartásra fel! Mert ahogy J. barátnőm szokta volt mondani, kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes.

La Condesa parkjai
Narancssárga ehetetlen és ehető dolgok. Bár utóbbiakról is nehezen tudtam elképzelni. Az ételekkel itt egyébként is hadilábon állok. Hányinger kerülget a kukoricaolaj szagától és a kukoricalisztes ízektől. Tehát minden sarkon sajnos. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s