Az emberek és az attitűdjük olyan hatást tesznek rám nap mint nap, hogy már kezdek megijedni magamtól, nehogy átpártoljak a pozitív pszichológia eddig sötétnek tartott oldalára. Emlékszem, a tanulmányaim során Bagdy Emőke neuropszichológiai keretbe helyezte a pozitív pszichológia hatásait, hosszan ecsetelve, milyen hormonok termelődnek a rekeszizom nevetés általi stimulációjának hatására, a testátmozgatás, a mellkasnyitogatás és az arcizmok mosolyra rándulása nyomán. Érthető az igyekezete, a magyar ember számára ugyanis a derű elképzelhetetlen, távoli és idegen. A szemlélet, amivel itt találkoztam, gyökeresen felforgatta az emberi kapcsolatokról alkotott képemet.

A kedvesség. Üzletben, étteremben, kávézóban, ötperces úgysemlátlaksohatöbbé ismeretségekben. How are you how do you do nice to meet you. Széles sokfogú szembenéző mosoly. Where are you from oh that’s a beutiful country enjoy your stay. Búcsúzáskor Have a nice day, have a good one, have a good trip/day/hike/holiday/bármi it was great meeting you merry Christmas happy new year. Széles sokfogú szembenéző mosoly megint, sőt, még mindig. Eddig tudtam, nem új. Tanították angolórán már harmadikban, ha egy angol megkérdezi, hogy vagy, nehogy válaszolj, ne fáradj. Kérdezd meg te is és maradjunk ennyiben. MuzsiEri barátnőmmel az egyetemen felsőbbrendűséggel teli lenézéssel fintorogtunk az angolajkúakra, odáig fajulóan, hogy még az angol szakkal is felhagytunk. Nem ért föl az orosz szak és a töményen ránkszakadt irodalom mély lelki tusájáig, amit akkoriban szívből és szívhez szólónak találtunk. Nem csoda. Magunk is nyakig és évtizedekre belemerültünk az egzisztencialista válságok sokszínűségébe, amiket közvetített. Azóta máshol tartunk. A válságaink zöme – legalábbis fejben – már megoldódott. Igaz, tanuljuk még a tudásunk gyakorlati alkalmazását, de jól haladunk. Összegzésképpen úgy mondanám, az élet és benne a magunk értelmét megtaláltuk abban, hogy nincs. Ahogy jó és rossz sincs. Mindennek a létjogosultságát az adja, hogy létezik. Nem szükséges hozzá más tényező vagy tulajdonság vagy teljesítmény. Egzsisztencializmusról átváltottunk ontológiára, egy sokkal megengedőbb filozófiai rendszerre, mondhatnám. Így nincs más feladatunk, minthogy a létezésünkből kihozzuk a legtöbbet és a legjobbat. Magunk és mások számára. Fölemelem a tekintetemet másokra és keresem magamban a belső attitűdöt, amivel kinézek a szememen, hogy lássam őket. Amit Mexikóban és itt találtam, az a kedvesség. Elcsépelt és semmitmondó szó. Megtöltöm jóindulattal, bizalommal, hittel, nyitottsággal és szeretetteliséggel és megkapom azt, amivel valójában egymás felé fordulnak az emberek az üzletben, étteremben, kávézóban, ötperces úgysemlátlaksohatöbbé ismeretségekben.

Igen, vannak problémáik. A ház, ahol a kutyaszitter jóvoltából Malibuban két napja “csövezünk”, egy mindkét felnőtt gyerekét drogtúladagolásban elvesztett szülőpárosé. Nem egyedülálló eset sajnos. Nem kicsinyíti vagy húzza keresztül a tragédiájukat a mosoly és a kedvesség. Nem csökkenti a bűntudatukat és a nehéz órák tonnányi súlyát. A többi ember attól még megérdemli tőlük az odafigyelést és a nyíltszívűséget, ami hasonló viszonzását szüli és észrevétlenül visszacsempészi a meleget a gyász lyuggatta szívükbe.

Komoly erőfeszítések árán keresem, fedezem fel magamban és gyakorolom ennek a sokmindent megváltoztató szemüvegnek a viselését és ez is egy olyan dolog, amit hazatérésemmel nem szeretnék elveszíteni.