Zacc

Az újdonságok és élmények befogadásának szélén vagyok. Érzem, ahogy tompul a szűrőm, kevesebbet és lassabban enged át, mint a túltöltött kávéfilter. Jól jönne most egy kis oldódási idő, amikor teret hagyok a semminek kvül és a minden ülepedésének belül. Ha sikerül legyőznöm az úristenmárcsakkétnapomvan teljesítményparámat, akkor minden bizonnyal laza és nyugis napoknak nézek elébe itt Berkeleyben és San Franciscoban.

Azt bírom ebben az utazásban, hogy kipróbálok egy csomó olyan dolgot, amik tőlem nem idegenek és nem állnak távol ugyan, mert imidzsben, fejben és elfogadásban én vagyok a lazaság és a szabadság megtestesítője, a mindennapjaimban azonban ennél sokkal nagyobb léptékére – pont az ilyenek valós megélésére vágyom. Peti partnerem benne. Mellette rájövök, hogy ezekhez is az kell, hogy inspriáló társaim legyenek, akik nemcsak hozzám hasonlóan fejben és potenciáljukban élik a szabadságukat, de meg is valósítják. Ahogy az egyre komolyabban foglalkoztató kommunára, ugyanúgy ezekre is keresek otthonra közöttetek társakat és kissé szorongva remélem, hogy a saját késztetéseim sem rendeződnek vissza és múlnak el.

Tegnap nekivágtunk az 1-es útnak és addig mentünk rajta, amíg el nem fáradtunk. Lehúzódtunk az út mellett, előredobáltuk a bőröndöket, az 1984-es Volvo hátuljából két méter hosszú ágyat varázsoltunk 10 perc alatt és aludtunk a semmi közepén az első meleg napsugarakig. Azután kávét főztünk és miközben lóbáltuk a lábunkat fémbögrékkel a kezünkben, bálnákat néztünk a tengeren a magasból, amint szökőkutat lőve porlasztják a vizet. Ha semmi más nem történt volna tegnap, tökéletesen elégedetten zártam volna reggel kilenckor a napot. De történt. Még sok is :).

Monterey-i házak. Szenvedélyesen gyűjtögetem mindenféle környékről a háztípusokat, amiket a filmeken már százszor megirigyeltem. Hogy most élőben láthatom őket, az irigységen sokat nem segít.
Monterey Steinbeck-helyszínei. Nagy kultusza van, rá épül szinte a város, mióta a szardínia halászatra és konzervgyártásra már nem tud.
Steinbeck idején egy egész városrész és konzervgyár égett le. A tűzesetek ellenére a fába vetett bizalom továbbra is határtalan.
Sose láttam még ekkora kövirózsát, eukaliptuszfát, hortenziát és aloeverát.
Big Sur. A Csendes-óceán mentén futó 1-es út csodálatos nemzeti parkja. Az ország a turisztikai és gazdasági szempontjait szem előtt tartva dacol a természettel. Egész hegyoldalak omlottak be a tengerbe autópályástól. Újraépítették, az omlás tetejére. Mintha az ideiglenesség beölelt része lenne az itteni időtlen életnek. Leomlik, leég, földreng – újra és újra és újraépítik.
Bubblegum Alley, San Luis Obispo. Nagy itt a használt cuccok kultusza, úgyhogy feltételeztük, ez is olyan, mint az ingyen könyvtár. Egyet hozol, egyet vihetsz. Nem próbáltuk ki. Viszont megszagoltuk, jó szaga van a falaknak.
Néhány üzlet kifejezett esztétikai látvány, mindegyiknél eszembe jut valakim, akinek megmutatnám. A jobb középső sütinek néz ki, valójában szappan. Ezt annak mutatnám meg, akit meg szeretnék viccelni.
Madonna Inn. Olyan gondosan kidolgozottan felháborítóan giccses minden egyes apró részlete, hogy nem lehet mást tenni, mint tátott szájjal megadni a tervezőnek a tiszteletet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s